2.fejezet Indul a bakterház

-Nem, mi tényleg figyeltünk. - bólogattak.
-Figyelek ám!! - mutattam az ujjaimmal az előbbi kifejezést.
-Vagy kibököd a szemünket. - tette az állára a kezét Fred.
-Mi van?? Tán kecske szakállat növesztesz? - utánoztam előző mozdulatát.
-A jó kérdés, hogy növesszen kecske szakállat. - mutatta fel az egyik ujját James, pont mint Bert bá, a biosz tanár.
-Te most Bert-et utánozod?? - kérdezte Reni kérdő tekintettel.
-Ki mást, te kis huncut! - vágott eszméletlenül fogyi fejet.
-Rezeg a telód.- mutatott az említett készülékre Brad.
-Apa írt. - néztem meg az SMS-t.

Szia Alice!!

Hallottam a tegnapi napról egy-két dolgot. Bobby mindent el mesélt. 

Nagyon aggasztó sorok. Tud arról, hogy Niall-el kell lennem, de nem mond semmit. Szóval bele egyezett. Áhh....

-Mi a baj?? - hajolt elém Del.

-Az hogy nem mostál fogat. - legyeztem a kezemmel az orrom előtt.

-Mi.. - lehelt bele a tenyerébe.

-Szerintem nincs semmi baja... - csodálkozott.

-Hát a rohadt csirkével és a penészes sajttal egy görénynek tényleg nincs semmi baja. - kötözködött Reni Del-el.

-James, most vettem észre az előbbi ,kérdésed,, ami egy parancs, az hogy lehet kérdés ha parancs?? - hangzott az értelmes kérdés.

-Ez már a te bajod. - fordított hátat.
-Szexi a hátad. - jegyeztem meg.
-Jajj, nehogy meg erőszakold!! - fordult előre.
-Ki akarna esetleg hozzád nyúlni?! - értetlenkedett Reni.
-Csengőszó csengőszó.. - táncikált Del a csengő hallatán.
-Azhem jobb amarra a levegő.. - indultam el a matek terem felé.
-Baszki most Niall is matekkos. - sziszegtem magamba az ajtó előtt.
-Miért vagyok én  neked ekkora probléma? - állt mellettem egy élet nagyságú Niall.
-Talán mert egy hmmm, hogy is mondja ..buzi, ja bocs az kevés.. egy páva. Habár még ez is enyhe kifejezés. - szavaltam miközben a padba ültünk le, és persze, hogy igazgató bá kérésére mellette kell ülnöm. 
-Mint ha te jobb lennél!! - emelte fel a hangját.
-Áhh... szóval mit is akarsz ezzel mondani?? - kérdeztem ingerülten.

******A külvilág számára*******

A tanár már rég bement a terembe. Mindenki vigyázzban áll, de két gyerek még mindig egymásnak osztják az észt. A tanár türelmesen figyeli az eseményeket és várja, hogy észre vegyék jelenlétét. 

****** Vissza térve az eseményekhez*******

-Azt, hogy egy ribanc vagy. - dőlt hátra a székben.
-Én vagyok a ribanc?? Akkor mit mondjak a te kis kurvádra, aki vagy 60 sráccal volt már együtt. - mutogattam magamra.
-ÓÓ szóval innen fúj a szél?? - húzta az agyam.
-Honnan, egy tanteremben ülünk itt nem fúj a szél. - mutattam körbe.
-Szóval ha elmondanám, hogy én és a csajom miket szoktunk csinálni akkor nem kezdenél el zokogni?! - fogtam meg a szívét aztán gúnyosan a szemét törölgette.
-Én nyafogni?? - fogtam egy tőrt a kezemben, amit a mellettem ülő punk zsebéből szedtem ki.
-Tedd azt vissza!! - rángatta a kezemben.
-Majd ha a szívedbe döftem!! - kezdtem el én is rángatni.
-Adjátok vissza!! - vette ki a kezünkből a tőrt a punk.
-Amúgy halottam a büntidről. Komolyan mért engem bűntettnek.  - nyafizott.
-Buzi.. - sziszegtem idegesen.
-Olyan szar, hogy nálunk leszel, pedig haza vittem volna a cicám.- kezdett nekem morogni.
-Mért szerinted én szívesen vagyok veled?? - hajoltam felé idegesen aztán vissza dőltem a székre.
-Remélem szétvernek a következő meccsen. - kívántam ingerülten.
-Nyugi cicus, nem kell a balhé!!! - tette a kezét a combomra. Amire én lendületből pofon vágtam. Erre bezzeg mindenki oda nézett, amekkorát az csattant. Niall fején már vöröslött a kezem nyoma.
-Alice!! Nyomás az igazgatóiba!! - mutatott az ajtó felé a tanár. Fel kaptam a táskám és a cuccaim, aztán az ajtó fele vettem lépéseim. Az ajtóhoz érve vissza nézem, Niall gúnyosan integetett és az artikulálta, hogy,, pápá,,. Én nagyot sóhajtva ki lépek az ajtón és távozok a tanteremből. Út közben a szekrénybe bele hajítottam cuccaim, hogy ne keljen cipelni. Mikor oda értem idegesen kopogtattam az ajtón. 
-Gyere!! - hallatszott belülről az utasítás.
-Szia!! - csukta,m be magam után az ajtót.
-Na, mi volt matekon? - mosolygott.
-Niall...- sóhajtottam.
-Megint veszekedtetek. - dőlt hátra a fotelbe.
-Meg az a buzi, már bocsánat, de a mocskos mancsával le tapizott. Aztán még engem küldtek az igazgatóiba, hogy pofon vágtam. - ültem le nyugtalanul a székbe.
-Hát tény, hogy nem volt szép tőle, de legalább most van egy lyukas órád. - adott egy igazolást a kezembe.
-Köszi. - tettem zsebre a papír darabot.
-Facebook?? - tolta elém a gépet.
-Adhatsz egyet! - nevetgéltem azon, hogy úgy kezeljük a facebook-ot, mint a füves cigit.
-Durva mi?? - dőlt előre lazán.
-Az az... - nézelődtem az oldalon.

Chat:

én: Sza Niall?

Niall: Hogy, hogy rám írsz??

én:Nem fáj az arcod?? 

Niall:De irtóra csíp.:'(

én:Annak örülök. ^-^

-Kivel beszélgetsz?? - kíváncsiskodott Bobby.

-Niall-el beszéltem.  - fordítottam vissza a gépet felé.

-Óóó..Pedig az eleje olyan aranyosan indul. - olvadozott.

-Na, csengettek. Eredj az udvarra!! - hessegetett.

-Szia!! - köszöntem el.

-Szia!! - intett.

Magam után becsukva az ajtót kezdtem el a folyosón barangolni. Velem szembe lassan és duzzogva jött Niall.

-Mi van csicska?? - kérdeztem tőle flegmán. Ő mogorván rám nézett és mikor odaért csak simán fel lökött.

-Mi lenne ha végre egyszer befognád a kicsi, lepcses szád?? - szavai teli voltak dühvel, fején ki volt dülledve az ér és vörösben pompázott.

-És én már megint mit csináltam?? - kérdeztem ijedten. Igazából nem túl sokat láttam még Niall-t ilyennek, ő inkább olyan flegma típus hátra dől lazán és röhög azokon amiket hozzávágok.

-Mi, hogy mit... - kezdett le higgadni.

-Igazából semmit. - fogta meg a fejét, aztán a kezét nyújtotta, hogy fel segítsen, de én meglepően haragosan magamtól fel keltem.

-Hé, jól vagy?? - tartott vissza aggodalmasan.

-Jól, de mért vagy ilyen ideges. - söpörtem le a kezét  karomról.

-Ali dobott.- dőlt neki a falnak.

-És most egy ribanc után vagy ilyen ..na..ideges. - botladoztam a szavakkal.

-Figyu, igazad van egy ribanc. - állt normálisan.

-Hé, Alice!! - szaladt hozzám Reni.

-Óó, ti beszéltek?, - távozott olyan hamar amilyen gyorsan jött.

-Ahhoz képest, hogy utállak, néha egész jó veled beszélni. - tette fel a kezét, hogy csapjak bele.

-Végül is együtt nőttünk fel, nem muszáj mindig háborúba lennünk. - csaptam bele.

-Hé, Reni!! Várj meg!! - futottam utána, hogy még a biosz óra előtt beszélhessünk.

Sziasztok!! 

Remélem tetszik a blogom! Olvastam a hozzászólásaitokat, így hát siettem egy kövi résszel. Várom a feliratkozásaitokat és a további hozzászólásokat! :)

Na hali!! Üdvözöl titeket és a családot Sára! :) Jó további olvasást!