1.fejezet Töridoga

-Alice, Alice ébredj!! - ébresztgetett egy lágyan csengő hang. 
-Alice.. - szólongatott egy másik.
-Mi van?? - dörzsölgettem a szemem.
-Ébredj!! - ordított egy ideges hang.
-Neked is jó reggelt! - ültem fel.
-Hív az igazgató. - jelentette ki Fred.
-Már megint mit csináltam?! - kérdeztem idegesen.
-Most semmit, csak tegnap éltél. - szállt le a lábamról a két tonnás Brad.
-Bocs már!!! - tettem fel védekezően két kezem.
-Semmi baj, de többször ne forduljon elő!! - figyelmeztetett Fred.
-Nyugi, nem fogok többször élni. - keltem ki z ágyból.
-Mit vegyek fel?? - kérdeztem a többiektől.
-Hát..izé..szóval. Dicsak ennyi az idő, mennem kell. - vonultak ki a szobából Del szavára.
-Férfiak. - morgott Reni.
-A szokásosat. -adta a kezembe. Én csak nyugodtan be másztam a fürdőbe. Lassan és szenvedve húztam fel minden egyes ruhadarabot. Az öreg Horan úgy is meg vár.
-Na léptem a zsernyákhoz. - pattantam ki a szobánk ajtaján.
-A táska!! - ordított utánam Reni.
-Az itt maradt. - nyitottam ki az ajtót, mire ő a kezembe adja a könyvekkel teli táskát.
Lassú és könnyed léptekkel indultam át a gimibe. z udvar vagy park ki, hogy mondja, megint meg telt a siető diákokkal. A parkolóba egy ismerős sportkocsi parkolt be. -Niall, nem hiszem el ez már megint ide tolja képét. - ezen el gondolkozva már a az igazgatói ajtaján kopogtam. 
-Gyere!! - szólított az öreg.- Húha..úgy látszik ez már megint várt.
-Jó reggelt, helyet szia mert udvarias vagyok. - léptem be az ajtón egy magyarázó beszéddel. 
-Ne, ne is magyarázkodj!! - csitított mikor a számat nyitottam volna.
-Verekedtél és már megint oda toltad képed ahova nem kellet volna. - szavalta a dolgokat.
-Ja, mint a fiad minden reggel. - ültem le a fotelbe.
-Mivel ismerlek és... - folytatta volna.
-És szomszédok vagyunk és stb. - tettem szét a kezem.
-Igen,ezért nem írok be semmit csak elmondtam a szüleidnek. A büntetésed pedig szoba fogság. - csapott egyet az asztalra.
-Nekem meg felel a kollégiumba. -rántottam vállat.
-Akkor majd hétvégén. - dőlt hátra.
-Akkor úgy is a számítógép előtt bambulnák. - elemeztem a képeket a falon.
-Na jó, nem akartam ehhez folyamodni, de akkor Niall-el kell lened egész hétvégén!! - adta ki a megrázó büntetést.
-Na ne már!! Ez még a pokolnál is rosszabb!! - kezdtem el nyávogni. 
-Komolyan, ez nem igazságos!! - hisztiztem a földön fetrengve.
-Hány éves is vagy?? - kérdezte nevetve.
-Közöd? - vonszoltam ki magam durcásan.
-Az igazgatóiból kiérve felkaptam a vállamra a táskát és a elindultam a tanterem felé ahol kezdődik a történelem óra. Jippíí..dög unalom... A törikönyvet bújva botladoztam a folyosón. Míg nem egyszer csak véglegesen nem mentem neki valakinek, aki sikeresen kiverte a kezemből a könyvet. Le hajoltam a könyvért, de mire felvettem volna valaki ezt már meg tette.
.Tessék!! - nyújtotta felém a könyvet Niall udvariasan.
-Kössz..most fertőtleníthetem ki. - fogtam úgy mintha egy büdös pelenka lenne.
Ő nem szólt semmit csak továbbment azzal a tudattal, hogy jobb ha nem szól vissza. A tegnapi balhénak az úgy mondott sötét negyedben eléggé híre ment a suliba. Bár merre megyek mindenkinek ez folyik az ajkiból. 
  Rövid keresgélés és kóborlás után, rálátást nyertem a teremre. Amilyen gyorsan csak lehet be siettem mert most az irritáló Maribet tanárnővel van órám, neki egyfolytában van valami hozzá fűzni valója a kollégiumban történtekről.
-Jó reggelt! - álltunk fel egyszerre.
-Üljetek le!! - adta ki a parancsot.
-Nos ma meglepi dogát írunk. - nevetgélt, mint egy sátán.
-A meglepi nem az aminek örülni szoktunk?? - súgta a fülembe a mellettem ülő  Marta.
-Itt vannak a feladat lapok. - osztogatott egy feladatokkal teli két oldalas lapot. -Még szerencse, hogy csak reggel kezdtem el tanulni. - kezdtem bele az írásba.

***********************

-Kérem a lapokat! - érdes hangja még a lelket is ketté hasítja a happy-ben.
-Hogy sikerült?? - kérdezte Marta mikor ki vette az a sátán a kezemből a bizonyítékot, hogy egy köcsög, buzi szemét és, hogy semmit nem tanultam.
-5-ös lesz. -kezdtem el billegni a széken.
-Hé Alice,Harry mindig téged néz!! - mutatott az említett srác felé.
-Csáá!! - integettem neki aztán jó szokásomhoz híven be Fukkoltam.
-A mai anyag .Khkhm.. Alice figyelnél?? - szólt rám.
-Figyelek. -fordultam előre.
Az óra tiszta izgalom volt valami háborús szarságot vettünk megint. Tiszta izgalom volt az egész óra.

Gyorsan elő kaptam a telefonom és  facebook-ot, teljesen higgadtan nyitottam meg. Ott fel pattantam chat-et. Meg kerestem Fred-et.

Chat:

én:-Szia!!

Fred: - Szia!! Mizu??

én: -töri óra, tiszta izgalom.

Fred:- Maribet?

Én:-ki más??

Fred: - végül is

én: - milyen órád van?? 

Fred: - mit tudjam én??

É: - Wtf??

Fred: -baszki!! Csá meg lesett a matek tancsi.

én: - ok majd szünetben.

                                    Látta:8:27 

-Alice ugye te is az óra tartalmát böngészed?? - persze mindig engem szúrjon ki.
Néhány dög unalmas perc után megszólal a remény csengője. Mindenki a folyosóra szaladt. Gyorsan oda siettem az ajtóhoz, hpogy megvárjam a többieket. A láthatáron először Del utána Fred és Brad és végül a többiek. 
-Mi lesz a övi órád? - kérdeztem Fred-et.
-Töri. - csapta fejbe magát.
-Sok sikert. - tettem a kezem a vállára.
-Neked?? - kérdezte vissza.
-Matek. - ennél viszont ő vigyorgott.
-Na és nektek?? - kérdeztük a többieket.
-Hmm... - válaszolták egyszerre.
-Látom ti is képben vagytok. - morgott Brad.