-Na, de Alice hülye! - szólal fel Del a hülyéskedésemre.
-Mondj valami újat! - grimaszoltam flegmán.
-Ja, bocs már!! - emelte fel a két kezét.
-Annyira nem szeretem a hajam!! - nyafogott Reni.
-Akkor borotváld le. - tanácsolta jó kedvel Brad.
-Azé annyira még nem utálom! - ,,ölelt át,, egy tincset.
-Ja kérd meg Fred, fodrászát. Komolyan nézz csak rá - mutatott James Fred-re - Tiszta Gordon Ramsay. - kócolta össze a haját és szaladt el nehogy az ő tökéletesen beállított hajában kárt tudjanak tenni.
-Írtak!!! - ordított fel Del mikor meghallotta a telefonom pittyegését.
-Na ne mond. - sóhajtottam.
-Kivel írogatsz ilyen serényen! - jött közelebb James és érdeklődően a telefonomba mászik.
Nem törődve a közelembe lévő elmebeteggel, visszaírok Reninek, aki tulajdonképpen mellettem áll.
Chat:
Reni:- Hallod ezek mikor akarnak le kopni rólunk?
Én:-Nem, tom. De ne aggódj, legalább szórakoztatnak minket.
Reni: -Jó kis szórakozás volt az is amikor Del volt olyan kedves és meg szagoltatta velem a hónalját.
Én :- Nem értelek, én akkor szórakoztam.
Reni: -Hehe..... akkor szórakozzál!!
Én:-Szórakozok is. Muhaha!!
Látta: 7:44
Látta: 7:44
-Héééééé!!! - ordított fel James.
-Jól van, te drága. Tudjátok, hogy szeretünk titeket. - nyugtattam.
-Aha szívatni!! - válaszoltak egyszerre.
-De most komolyan.... - néztem rá kölyök kutya szemekkel.
-Jól..... - szakította félbe a csengő.
-Na majd a kövi szünetbe!!! - szólok utánuk.
Mivel a világért sem hagynám ki Bert földrajz óráját, ezért amilyen gyorsan csak tudtam a büfébe rohantam egy kis kajáért.
-Hát te?? - kérdezi Bert mikor 2 percet kések az óráról.
-Ki volt írva a folyosóra, hogy lassítani kell. - fogtam az iskolára.
-Nos akkor drága Alice. - ennél is beragadt télen a hőfokszabályozó, csak kicsit meleg - Tán szeretnél felelni esetleg Európából?
-Ezt eltaláltad Bert bá ezt eltaláltad. - gondoltam.
-Nem, nem igazán. - vettem elő a churrosomat.
Mivel a világért sem hagynám ki Bert földrajz óráját, ezért amilyen gyorsan csak tudtam a büfébe rohantam egy kis kajáért.
-Hát te?? - kérdezi Bert mikor 2 percet kések az óráról.
-Ki volt írva a folyosóra, hogy lassítani kell. - fogtam az iskolára.
-Nos akkor drága Alice. - ennél is beragadt télen a hőfokszabályozó, csak kicsit meleg - Tán szeretnél felelni esetleg Európából?
-Ezt eltaláltad Bert bá ezt eltaláltad. - gondoltam.
-Nem, nem igazán. - vettem elő a churrosomat.
-Kér? - nyújtottam felé egyet amikor csak úgy ostorozott a pillantása.
-Nem? Oké, több marad nekem. - majszoltam tovább.
-Valaki? - néztem körbe a csöndes osztályon aki némán várta a fejem le üvöltését. Megszeppent népség. Csak ülnek és reagálnak.
-Nos akkor, folytathassa! - intek Bert felé egy nagy vigyorral a képemen. Berttel soha nem voltunk puszi pajti viszonyba. Folyton a másikkal próbálunk kicseszni.
Lassan, higgadtan és vigyorogva fáradtam a helyemre pontosan Niall és a haverjai elé, az utolsó előtti padban.
-Ha mindenki figyel.... - folytatja a szónoklatát a drága kedves tanárunk - Akkor ma Ázsiával ismerkedünk meg közelebbről. Valaki tudna pár szót mondani esetleg róla?
Nevetve nyújtom fel a kezem.
-Igen Alice! - szólít fel csodálkozva.
-Ott élnek a kicsi csíkszemű rizs zabálók. - nevetgélek.
-Más valaki? - keresett tovább kétségbe esetten egy értelmes embert aki az A osztályban nem igazán van. Rajtam kívül persze.
-Nyugi, tőled nem vártunk sokat. - hajolt előre Niall.
-Mit ha tőled többet várnánk, fociagy.
A következő fél órát olyan szenvedéllyel éltem át. De attól függetlenül nem kellet kétszer kérni, hogy rohanjak ki a folyosóra.
A szekrényem fele sietve meg látom Jameset és Fredet amint ép az értelmüknek megfelelő tevékenységet folytatnak.
-Fogadás? - kérdezem Renit aki nagy örömmel videózza a két idiótát.
-Igen. Még meg kérdezed? - tartotta furcsának a kérdést.
Nem sokáig kötött le ez a kis játék. Olyan gagyi, hogy nem egy osztályba vagyok velük. Reni, Bred a B-be, a többiek meg a C-be. - ezen gondolkoztam addig amíg a folyosón sétálva nem futok össze Mrs.Pink-kel. Szokáshoz híven a csicskáit ossza le amiért kmhm. .Miért a rozsa szín rúzsomat adtad amikor én amikor én a halvány vöröst kértem. A KETTŐ NEM UGYANAZ?
-Mi van Barbie, elfogyott a nyugtató? - szóltam közbe.
-Hö.. Pont te beszélsz.
-Igen, tudod én teljesen higgadtan szoktam másokból a szart is kiverni. - mosolyogtam.
-Alice, Alice már megint a kukából öltöztél. - nézett rajtam végig.
-Te meg lehányt egy szivárvány? - nézek végig a talpig csillogó, színes , egybe ruháján.
-Jól van kobold, nagyon vicces vagy, de főleg azok szép füleid. - hiába szólnák vissza a hangom megcsuklik. Soha nem szerettem ha a származásom miatt vetnek meg. Sosem gondoltam, vagy szerettem, hogyha az ír származásomat kelljen szégyellnem. Bármennyire küzdök ellene az a könnycsepp így is le csordul az arcomon, de nem törődök vele. Az arcomon egy hisztérikus vigyor ül. S szinte magamon kívüli állapotba nyakon ragadom a vihogó Barbiet.
Lassan a füléhez hajolok.
-De legalább engem nem kúrogat Frenklin tanár úr. - sziszegem a fogaim között.
-Alice! - ránt onnan el egy kéz aminek a gazdája Niall volt. Ideges arccal fürkészem tovább Barbiet.
-Ne is törődj semmivel, menj csak a kis ribancodhoz. - lököm el magamtól. A szekrényemhez viharzok és pele hajítom a táskát és ki rohantam az udvarra.
****************
Fél óra gyaloglás után végre haza értem. A szobámba felérve az ágyam alól előráncigáltam egy dobozt amiben a régi képeket tartottam. Csak nevettem a régebbinél régebbi képeken. Az első napunk Floridában. A parton. Még Írországban a régi házunkban.
-Hát te? - lépett be Greg az ajtón.
-Szia. - teszem el a képeket
-Mi történt a suliban, hogy itt talállak?
-Niall kicsi ribanca, nem csípi az íreket. - vágom a hülye pofákat.
-Le osztottad? - nevet.
-Ühüm. - bólogatok büszkén.
-Jól van, így kell ezt. - kócolta össze a hajam.
-De most eredj vissza a suliba.
-Ezé gyalogoltam - nyávogtam.
-Mé elvigyelek.
-Nee. - léptem le a színről.
Röpke újabb negyed óra után Niall-el futottam össze, aki vissza vitt a suliba.
-Őszintén még hányszor akarod ezt eljátszani!! - ordított velem út közben.
-Mit?
-Ezt, hogy csak a feszültséget csinálod Barbie és én közöttem?
-Már meg bocsáss de nem én járok egy ribanccal.
-Még jó, hogy. De mi a bajod vele.
-Niall ő az iskola pláza cicája. Te egyáltalán tudod, hogy míg veled van Frenklin tanár úrral van.
-Ez csak egy rossz pletyka.
-Aha persze.
-Éhes vagy? - kérdezi.
-Nem.
-De én igen. - állítja le a kocsit a KFC előtt.
-Kérsz valamit? - kérdezi a pénztárnál.
-Nem.
-Nos mit kérnek? - kérdezi a srác.
-Egy longert és egy Zingert és egy iTwist classikust. - néz rám csak azért is fejjel.
-Mondtam, hogy nem kell. - motyogom az orrom alatt. Nem hiszem el, hogy már megint kedves akar velem lenni, mindennek ellenére.
-Tesék. - teszi elénk a két tálcát.
-Köszönjük. - veszi el Niall.
-Mért léptél le?
-Mindenki ezt kérdezi? - dőlök hátra a székemben.
-Lehetnél te még ennél is makacsabb? - nevet fel.
-Lehetnél te ennél is furibb? - kérdezem vissza.
-Miért mert kedves vagyok vagy mert ....még érdeklődöm is. - tolja be két harapással a szendvicsét.
-Na egyél!! - löki elém a kajám.
-Nos akkor áll még a jövő szombati vidámpark? - néz rám kérdőn.
-Igen. - kezdek neki az ebédemnek.
-Na és Alex?
-Mit érdekel ez téged.
-
-Nem? Oké, több marad nekem. - majszoltam tovább.
-Valaki? - néztem körbe a csöndes osztályon aki némán várta a fejem le üvöltését. Megszeppent népség. Csak ülnek és reagálnak.
-Nos akkor, folytathassa! - intek Bert felé egy nagy vigyorral a képemen. Berttel soha nem voltunk puszi pajti viszonyba. Folyton a másikkal próbálunk kicseszni.
Lassan, higgadtan és vigyorogva fáradtam a helyemre pontosan Niall és a haverjai elé, az utolsó előtti padban.
-Ha mindenki figyel.... - folytatja a szónoklatát a drága kedves tanárunk - Akkor ma Ázsiával ismerkedünk meg közelebbről. Valaki tudna pár szót mondani esetleg róla?
Nevetve nyújtom fel a kezem.
-Igen Alice! - szólít fel csodálkozva.
-Ott élnek a kicsi csíkszemű rizs zabálók. - nevetgélek.
-Más valaki? - keresett tovább kétségbe esetten egy értelmes embert aki az A osztályban nem igazán van. Rajtam kívül persze.
-Nyugi, tőled nem vártunk sokat. - hajolt előre Niall.
-Mit ha tőled többet várnánk, fociagy.
A következő fél órát olyan szenvedéllyel éltem át. De attól függetlenül nem kellet kétszer kérni, hogy rohanjak ki a folyosóra.
A szekrényem fele sietve meg látom Jameset és Fredet amint ép az értelmüknek megfelelő tevékenységet folytatnak.
-Fogadás? - kérdezem Renit aki nagy örömmel videózza a két idiótát.
-Igen. Még meg kérdezed? - tartotta furcsának a kérdést.
Nem sokáig kötött le ez a kis játék. Olyan gagyi, hogy nem egy osztályba vagyok velük. Reni, Bred a B-be, a többiek meg a C-be. - ezen gondolkoztam addig amíg a folyosón sétálva nem futok össze Mrs.Pink-kel. Szokáshoz híven a csicskáit ossza le amiért kmhm. .Miért a rozsa szín rúzsomat adtad amikor én amikor én a halvány vöröst kértem. A KETTŐ NEM UGYANAZ?
-Mi van Barbie, elfogyott a nyugtató? - szóltam közbe.
-Hö.. Pont te beszélsz.
-Igen, tudod én teljesen higgadtan szoktam másokból a szart is kiverni. - mosolyogtam.
-Alice, Alice már megint a kukából öltöztél. - nézett rajtam végig.
-Te meg lehányt egy szivárvány? - nézek végig a talpig csillogó, színes , egybe ruháján.
-Jól van kobold, nagyon vicces vagy, de főleg azok szép füleid. - hiába szólnák vissza a hangom megcsuklik. Soha nem szerettem ha a származásom miatt vetnek meg. Sosem gondoltam, vagy szerettem, hogyha az ír származásomat kelljen szégyellnem. Bármennyire küzdök ellene az a könnycsepp így is le csordul az arcomon, de nem törődök vele. Az arcomon egy hisztérikus vigyor ül. S szinte magamon kívüli állapotba nyakon ragadom a vihogó Barbiet.
Lassan a füléhez hajolok.
-De legalább engem nem kúrogat Frenklin tanár úr. - sziszegem a fogaim között.
-Alice! - ránt onnan el egy kéz aminek a gazdája Niall volt. Ideges arccal fürkészem tovább Barbiet.
-Ne is törődj semmivel, menj csak a kis ribancodhoz. - lököm el magamtól. A szekrényemhez viharzok és pele hajítom a táskát és ki rohantam az udvarra.
****************
Fél óra gyaloglás után végre haza értem. A szobámba felérve az ágyam alól előráncigáltam egy dobozt amiben a régi képeket tartottam. Csak nevettem a régebbinél régebbi képeken. Az első napunk Floridában. A parton. Még Írországban a régi házunkban.
-Hát te? - lépett be Greg az ajtón.
-Szia. - teszem el a képeket
-Mi történt a suliban, hogy itt talállak?
-Niall kicsi ribanca, nem csípi az íreket. - vágom a hülye pofákat.
-Le osztottad? - nevet.
-Ühüm. - bólogatok büszkén.
-Jól van, így kell ezt. - kócolta össze a hajam.
-De most eredj vissza a suliba.
-Ezé gyalogoltam - nyávogtam.
-Mé elvigyelek.
-Nee. - léptem le a színről.
Röpke újabb negyed óra után Niall-el futottam össze, aki vissza vitt a suliba.
-Őszintén még hányszor akarod ezt eljátszani!! - ordított velem út közben.
-Mit?
-Ezt, hogy csak a feszültséget csinálod Barbie és én közöttem?
-Már meg bocsáss de nem én járok egy ribanccal.
-Még jó, hogy. De mi a bajod vele.
-Niall ő az iskola pláza cicája. Te egyáltalán tudod, hogy míg veled van Frenklin tanár úrral van.
-Ez csak egy rossz pletyka.
-Aha persze.
-Éhes vagy? - kérdezi.
-Nem.
-De én igen. - állítja le a kocsit a KFC előtt.
-Kérsz valamit? - kérdezi a pénztárnál.
-Nem.
-Nos mit kérnek? - kérdezi a srác.
-Egy longert és egy Zingert és egy iTwist classikust. - néz rám csak azért is fejjel.
-Mondtam, hogy nem kell. - motyogom az orrom alatt. Nem hiszem el, hogy már megint kedves akar velem lenni, mindennek ellenére.
-Tesék. - teszi elénk a két tálcát.
-Köszönjük. - veszi el Niall.
-Mért léptél le?
-Mindenki ezt kérdezi? - dőlök hátra a székemben.
-Lehetnél te még ennél is makacsabb? - nevet fel.
-Lehetnél te ennél is furibb? - kérdezem vissza.
-Miért mert kedves vagyok vagy mert ....még érdeklődöm is. - tolja be két harapással a szendvicsét.
-Na egyél!! - löki elém a kajám.
-Nos akkor áll még a jövő szombati vidámpark? - néz rám kérdőn.
-Igen. - kezdek neki az ebédemnek.
-Na és Alex?
-Mit érdekel ez téged.
-













.jpg)